Találka a régi ismerősökkel

Nem véletlenül lett ez a címe újabb bejegyzésemnek. A mai napot a régi osztálytársaimmal töltöttem(részben).
Visszamentünk a régi iskolánkba is, mely így, külső szemszögből figyelve teljesen mást jelent a számunkra.
A régi szorongás, félelem a dolgozatoktól immár régen elszállt, és csak a régi, szép és kedves emlékek maradtak.
És azok a tanárok, akik akkor életük legrosszabb rémálmukként gondoltak ránk, ma nagyon boldogan és vidáman fogadtak minket.
Az idő. Mennyi mindent helyre tud hozni! És mennyi mindent elválaszt(pl.: engem és a barátaimat). Viszont ilyenkor nagyon boldog vagyok, amikor újra láthatom őket, és tapasztalom, hogy egy szemertnyit sem változtak.
Egy dolgot sajnáltam: hogy a régi osztályfőnökömmel nem tudtam beszélni. Ő elég közel állt hozzám, és nagyon sokat segített nekünk(bár ezt sokan tagadják).
Majd a Beuval, a legjobb barátnőmmel zenét hallgattunk, Edit Piaf-ot. Nagyon tetszett, főleg mert franciául énekelt és mert olyan gyönyörű a kiejtése, de a dalok is nagyon jók voltak.Edit Piaf egy francia hölgy, aki nagyon szegény családba született és így saját testéből kellett fenntartania magát, egészen addig, amíg fel nem fedezte egy zenéhez értő férfi, aki meglátta benne a tehetséget és felkarolta őt. Így kezdődött hát zenei karierje. Főleg barénekes volt, de a felső tízezernek énekelt. Élete olyan tragikusan végződött, mint ahogy elkezdődött: rákban halt meg. Tehát Edit Piaf-ot hallgattunk. Majd a Beu közölte, hogy haza kell mennie blogot írni, és így el kellett válnunk. A továbbiakban a Vivivel, a Hajnival és a Melindával lesétáltunk a Balaton partra, és ettünk egy gyrost. Majd visszasétáltunk, mert a Melindának 11.40-kor ment a busza. Mi a Hajnival még beszélgettünk és együtt mentünk haza.
És most itt ülök és blogot írok. És folyton csak tűnődök, hogy mi lesz velünk a jövőben. Mert persze a múlttal és a jelennel már foglalkoztam és most jön a jövő. Nem tudhatom, mit is hoz valójában, de egy dolog biztos, de legalábbis szeretném, ha biztos lenne: a barátságunk örök marad.
Ui. egy másik kedves barátomnak, Ritusnak: ne nevesd ki a blogomat, mert lehet, hogy egy nap te újságíró leszel(ha már úgy is a jövőről volt szó), de én nem rendelkezem efféle ambíciókkal, és én erre vagyok képes, amit itt olvasol..