Rólam

Elég eseménydús napokat tudhatok magam mögött. Apunak tegnap volt a műtéte, és nagyon izgultam érte, mert őt az öcsémet és a nyuszim, Fluffy nekem a világon a legfontossabbak. Ha csak egyiküket elveszíteném, én abba belehalnék. De szerencsére nem volt semmi komprikáció, és ma meglátogathattam. Nagyon örült nekem, de láttam rajta, hogy nagyon fáradt és fájdalmai vannak. Annyira jó volt látni, és tudni, hogy túlvan rajta. Egyébként egy Schoko Bonns méretű epekövet szedtek ki belőle. Szerintem elteszi emlékbe, de majd meglátjuk.
Közben pedig egyre közeledik JÚLIUS ELSEJE, a nap, amit annyira várok, ugyanis ezen a napon indulunk Rómába. Összesen 9 napra magyünk egy 9 személyes kisbusszal. Nagyon várom már, el nem tudom mondani mennyire, csak egy pici bökkenő van: nem tudom, hogy fogok bemenni a Colosseumba. Ennek igen egyszerű és velős oka van: tegnap megnéztem a Gladiátort, és a szó szoros értelmében sokkolt az a gondolat, hogy arra a helyre megyek, ahol annyi ember halt meg, és olyan érzés fogott el, mintha Auswiczbe mennék. De valahogy majdcsak nem gondolok rá, vagy egy gondolattal adózok azoknak, akik ott vesztették életüket az arénában Commodus vagy más eszelős és teljességgel őrült császár miatt. Szóval ez a gondolat foglalkoztat mostanában.
Beu, nem tudom, mikor írok legközelebb, de lehet, hogy majd csak Róma után. De ha lesz kedvem vagy mondanivalóm, ígérem leírom neked.