Első tanítási élményem

Tegnap már egyszer leírtam a blogomba a történteket, de v.mi okból kifolyólag nem volt hajlandó publikálni az írásomat. Így újra nekiállok és legépelem a tegnapi napomat.
Minden a törióra elején kezdődött. Antal törifelelést ígért és mindenki fokozott izgalmi állapotban volt. Egyetlen reményünk az volt, hogy a kijavított témazáró nagydogáinkat behozza, és egész órán abból csemegéz majd nagyobbnál nagyobb marhaságokat. De a papírokat otthon hagyta, s mikor ez nyilvánvalóvá vált egészen más lett a hangulat: a feszültség a tetőfokára hágott, és síri csönd telepedett az osztályra.
Majd ezután jött a legváratlanabb fordulat, amire én egyáltalán nem számítottam: Antal azt mondta, hogy vagy felelünk egész órán, vagy én MEGTARTOM AZ ÓRÁT!!! A többiek persze rögtön mondták, hogy menjek ki, én meg kimentem. A téma a francia forradalom volt, amiből előző humán töri órára kellett esszét írnom, így valamennyire otthon voltam a témában. Életemben nem éreztem még ilyet, mint abban a 30 percben. Furcsa volt számomra a saját osztálytársaimnak órát tartani, nem is mertenm rájuk nézni, mert féltem, hogy elnevetem magam. Bár akkor nem komikusnak tartottam a helyzetet.
A tegnapi nap folyamán gondolkodtam el igazán, hogy én tényleg tanár szeretnék-e lenni, és akkor, abban a pillanatban azt gondoltam: SOHA!!! De így utólag azt mondom, hogy ez az én hivatásom, és ez leszek, ha nehéz is lesz elérnem a célomat.