Eltelt ez a hét is, amit annyira vártam, és hazaértem Rómából. Az utunk egy kissé kalandosra sikerült, de én nagyon élveztem. Egy 9 személyes Merci kisbusszal mentünk (mellesleg ha nem Róma lett volna az uticél nem szegtem volna meg eskümet, miszerint soha nem ülök Merci kocsiba). A társaság fantasztikus volt, úgy éreztem, mintha egy második családba csöppentem volna, mindenki kijött mindenkivel és jókat hülyültünk. Egy negatívum volt számomra, az viszont nem is kicsi: összevesztem a Lillával, de nem is akárhogy. De szerencsére, ahogy ezt már megszokhattuk, kibékültünk néhány napos harag után.
1. nap:18.00-kor indultunk a Polgármesteri hivatal mögül, akkor még csak 4-en: Olci, Móni, Tanár úr, meg én. Első állomásunk a foki hegyre vezetett, ahol felvettük a Kristófot (aki mellesleg annyi idős, mint az öcsém, sőt, ismerik is egymást, és ott annyira összehaverkodtunk, hogy bátran állíthatom, hogy második öcsém lett), majd a következő megállónál magát a Tanár úr lányát és fiát: a Szandrát és a Gergőt. Ez után kicsit "hosszabb" út jött, egészen Balatonszárszóig, ahol a Tanár úr szüleinél álltunk meg egy kicsit. Majd az utolsó állomás Balatonszemesen volt, ahol felvettük a Lillát és a Ritát. Ezután utaztunk egész éjjel, és az éjszakát a buszban töltöttük. És még az éjjel során átléptünk Olaszországba.
2.nap:Kalandjaink kezdetének napja. Reggel 7 óra fele észrevette a Tanár úr, hogy valami nincs rendben a kocsival, és folyatja az olajat. A legközelebbi szervíz szerencsére nem volt messzebb 9 km-nél, ahol megszerelték a kocsit, és ráadásul nem fogadtak el pénzt érte. A Tanár úr anyukájának sütijéből adtunk a szerelőnek, ami viszont nagyon ízlett neki. De közölték velünk, hogy nem biztos, hogy le kéne menni ezzel a kocsival Rómáig, ezért a gardalandi programot töröltük, és helyette a Ravenna elletti Mirabilandiába mentünk. De a második nap még nem erről szólt, hanem Ravennában kerestünk egy kempinget, ami 100 méterre volt a tengertől és a második nap délutánján végig fürödtünk.
3. nap: A harmadik napot teljes egyészében Mirabilandiában töltöttük. Ez a hely egy hatalmas vidámpark, olyasmi, mint Disneyland. Befizettük a belépőt (ami mellesleg 2 napra szólt), és arra és annyiszor ültél fel, ahányszor csak akartál.És voltak különféle show-k is (pl.: rendőr show) és este 10-kor volt egy lézershow, amit minden nap tüzijáték kísért. Én majdnem mindenre felültem, de volt egy nagyon durva hullámvasút, aminek Katun volt a neve, és egy kilövős v.mi (olyan, mint Budapesten, csak ez 50méter magas volt). Ezekre nem mertem felülni. De egy csomó másikra viszont igen, és nagyon élveztem.
4.nap:Ez a nap is Mirabilandiának volt szentelve. De a nap nagy részét a Mirabilandia beach-en töltöttük, ahol egy csomó csúszda volt, és mindegyiken egy csomószor lecsúsztunk. És a nap eseménye: fel mertem menni a Katunra.
5.nap:A reggelt a pakolással töltöttük, és 11.00-kor elhagytuk a kempinget. Egész nap utaztunk, és az esti órákban megérkeztünk Rómába. Első uticélunk a Szent Péter Bazilika, mely csodálatos volt. Majd megnéztük a Parthenont és a Forum Romanumot. A nap fénypontja csak ezután következett: megcsodálhattuk a Colosseumot éjjeli kivilágításban. Majd visszamentünk a buszhoz, és éjfél fele elmentünk a Trevi-kúthoz. Gyönyörű látvány volt, de szerintem ez a híresség úgy marad meg az emlékezetemben, hogy ez az a hely, ahol elestem az úton, és ennek következtében a fehér nadrágom csupa olaj lett :((((. Majd az éjszakát a buszban töltöttük.
6.nap:Ezt a napot is Rómának szeneteltük.A Forum Romanumon keztünk, amit jelenleg is restauráltak, de ettől függetlenül nagyon szép volt.Megnéztük a Colosseumot nappali fénynél, és be is mentünk. Leírhatatlan ez az érzés, hogy milyen, amikor a Colosseumban sétálgatsz. Fantasztikus, életre szóló, csodálatos, mesés, és még nem is használtam nagy szavakat. És erre jött még egy élmény: mikor kijöttünk, megnéztük a Gladiátor című film azon jeleneteit, melyek a Colosseumban játszódnak. Ez pedig jócskán növelte élményeinket. Majd a Vatikáni Múzeumba is bementünk. Láthattuk az eredeti Laokon-csoportot és a Sixtusi-kápolnában is jártunk. Majd mikor kijöttünk, a Tanár úr közölte velünk, hogy hazafelé nem lesz baj a csomagokkal, mert kirabolták a buszt. Tőlem szerencsére nem vittek el semmit, de volt olyan is, akinek annyi ruhája maradt, ami rajta volt meg egy szennyes öszzesen. A Móniék amíg intézték a feljelentést meg a papírokat, addig mi a buszban ültünk ilyen gondolatok társaságában, hogy legközelebb nyomkövetővel, vagy mérgezett szendviccsel lepjük meg a rablókat. Este pedig egy autós hotelban szálltunk meg, ahol a 2 személyes szobában 6-an aludtunk.
7.nap:Ez a nap a hazautazásunk napja volt. Egész nap utaztunk, egy kis kerülővel, ugyanis a Mónit le kellett tennünk Duga Uvala-ban, ami Horvátországban van.
8.nap:Érkezés haza.
Remélem kielégítő részletességgel osztottam meg minden élményemet az olvasókkal, akik kedvet kapnak ahhoz, hogy kilátogassanak Rómába (na jó, ezt azért nem állítanám azután, hogy leírtam, hogyan raboltak ki minket).
Zárom soraimat.
