A csaló Sumáker

Régóta nem írtam, de most bepótolom, mert ez kötelességem, ugyanis a honlapomra felraktam linkre a blogcímemet. Tehát most írok ide valamit: Fernando Alonso nyerte meg a monacói nagydíjat. A szemét Sumáker lett volna az első a rajtnál, de az FIA megállapította, hogy csalt és direkt csúszott ki. Akit a részletek érdekelnek, látogasson el a http://www.f1hirek.hu/?t=article&id=14372 honlapra, ahol megtalálja a részleteket. Szóval Alonso nyerte meg a futamot, mögötte pedig sokáig autózott Raikkonen, de a Safety car bejövetele után autója elfüstölt. A futam végén a dobogóra még Montoya és Coulthard állhatott fel, Barrichello lett a negyedik, és a csaló német behozta a Ferrarit az ötödik helyre. Most egyenlőre nincs más mondanivaló, úgyhogy zárom soraimat.

Viva Espana!!!

Nem véletlenül lett ez az új bejegyzésemnek a címe: FERNANDO ALONSO MEGNYERTE A SPANYOL NAGYDÍJAT, ÖRÖMET OKOZVA EZZEL TÖBB, MINT 130 000 FŐNYI SPANYOLNAK, AKIK KILÁTOGATTAK A FUTAMRA ÉS NEKEM IS !!! ÉN MEGMONNDTAM, HOGY BARCELONÁBAN Ő LESZ A BEFUTÓ, A GYŐZTES, AZ ÉLLOVAS, A MEGVERHETETLEN VERSENYZŐ!!!!!
VIVA ESPANA!!!!!!!!!!!!!!!!

Az osztálykirándulás

Tudom, nem írtam az előző 4 napban, de ígérem, most bepótolom.
Az utóbbi három napban osztálykiránduláson voltam Egerben. Nagyon vártam már ezt, hiszen reméltem, (és végül is be is jött) hogy néhány osztálytársamat jobban megismerhetem. De arra nem számítottam, hogy a tanáraimat is jobban megismerem és kellemesen csalódok bennük.
Az első nap fénypontja(legalábbis a fiúknak, akik látták) a Lilla hastáncbemutatója volt. Én is megpróbáltam, ami nem nagyon ment, de egy izomlázat azért sikerült összeszednem.
Északa a Lillával meg az egyik tanárunkkal, Tóth Gabriellával(akit mellesleg mi az egyszerűség kedvéért Tógának szoktunk hívni) aludtunk egy szobában. Tök jó fej volt velünk és egészen éjfélig dumáltunk vele. Egy csomó infót kiszedett belőlünk(pl.: azt, hogy tanárnak készülök, amit persze másnap már az osztályfőnökünktől, Antal Miklóstól hallottam vissza, mint elvetemült, pogány ötlet).
Másnap Egerben volt szabad programunk. A Lillával megmásztuk a Minarettet, ami után persze rettenetesen remegett a lábunk és nem bírtunk menni se, úgyhogy beültünk egy hangulatos kis étterembe.Este pedig Antal tanár úrral játszottunk, és tök jól éreztük magunkat aznap este is. Hajnali háromig voltunk fenn, és nagyon sokat nevettünk. A harmadik nap nem volt ilyen jó, mert egész nap a buszban zötykölődtünk és minden végunk fájt.
Ez volt életem legjobb kirándulása. Remélem a jövő évi is lesz ilyen jó, vagy még jobb.
Mára zárom soraimat.

Találka a régi ismerősökkel

Nem véletlenül lett ez a címe újabb bejegyzésemnek. A mai napot a régi osztálytársaimmal töltöttem(részben).
Visszamentünk a régi iskolánkba is, mely így, külső szemszögből figyelve teljesen mást jelent a számunkra.
A régi szorongás, félelem a dolgozatoktól immár régen elszállt, és csak a régi, szép és kedves emlékek maradtak.
És azok a tanárok, akik akkor életük legrosszabb rémálmukként gondoltak ránk, ma nagyon boldogan és vidáman fogadtak minket.
Az idő. Mennyi mindent helyre tud hozni! És mennyi mindent elválaszt(pl.: engem és a barátaimat). Viszont ilyenkor nagyon boldog vagyok, amikor újra láthatom őket, és tapasztalom, hogy egy szemertnyit sem változtak.
Egy dolgot sajnáltam: hogy a régi osztályfőnökömmel nem tudtam beszélni. Ő elég közel állt hozzám, és nagyon sokat segített nekünk(bár ezt sokan tagadják).
Majd a Beuval, a legjobb barátnőmmel zenét hallgattunk, Edit Piaf-ot. Nagyon tetszett, főleg mert franciául énekelt és mert olyan gyönyörű a kiejtése, de a dalok is nagyon jók voltak.Edit Piaf egy francia hölgy, aki nagyon szegény családba született és így saját testéből kellett fenntartania magát, egészen addig, amíg fel nem fedezte egy zenéhez értő férfi, aki meglátta benne a tehetséget és felkarolta őt. Így kezdődött hát zenei karierje. Főleg barénekes volt, de a felső tízezernek énekelt. Élete olyan tragikusan végződött, mint ahogy elkezdődött: rákban halt meg. Tehát Edit Piaf-ot hallgattunk. Majd a Beu közölte, hogy haza kell mennie blogot írni, és így el kellett válnunk. A továbbiakban a Vivivel, a Hajnival és a Melindával lesétáltunk a Balaton partra, és ettünk egy gyrost. Majd visszasétáltunk, mert a Melindának 11.40-kor ment a busza. Mi a Hajnival még beszélgettünk és együtt mentünk haza.
És most itt ülök és blogot írok. És folyton csak tűnődök, hogy mi lesz velünk a jövőben. Mert persze a múlttal és a jelennel már foglalkoztam és most jön a jövő. Nem tudhatom, mit is hoz valójában, de egy dolog biztos, de legalábbis szeretném, ha biztos lenne: a barátságunk örök marad.
Ui. egy másik kedves barátomnak, Ritusnak: ne nevesd ki a blogomat, mert lehet, hogy egy nap te újságíró leszel(ha már úgy is a jövőről volt szó), de én nem rendelkezem efféle ambíciókkal, és én erre vagyok képes, amit itt olvasol..

A mai napom

A mai napon két jó dolog is történt velem: volt végre Forma-1, a nürburlingi futam, (amit már a san-marinoi nagydíj óta vártam), és volt egy fellépésünk a kórussal. De csak mindent szép sorjába. Először a futam: kecsegtető előjelek voltak, ugyanis az én nagy kedvencem, Fernando Alonso szerezte meg az első rajtkockát a tegnapi kvalifikáción.De sajnos a sors úgy hozta, hogy a versenyt nem nyerhette meg. Michael Schumacher nyert, Alonso pedig csak második lett, az én nagy bánatomra:((((! De a következő futam Spanyolországban lesz, jobban mondva Barcelonában, ami Alonsonak nagyon kedvez, ugyanis ő spanyol származású! Itt tuti ő lesz a nyertese a futamnak!!

És a fellépés: majdnem rosszul lettem, amikor megtudtam, hogy az én szólamomban, a mezzoban összese 4-en vagyunk. A kórus ezen a koncerten ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A koncerten viszont elrontottuk a Salve Reginát és a Tűzszivárványt(én ezeket hallottam hamisnak). Ez kicsit lehangoló volt, de azért a végén a két spirituálé mindenkit felvidított, még Imre bácsit is valamelyest, bár szegény el volt keseredve nagyon.